…de ki is mondta volna?
Amikor közölték az „ítéletet” – ADHD-s – nem gondoltam volna, milyen cunamit fog ez elindítani a karrierben is. Önreflexió, önismeret, önazonosság.
Jöjjön három munkahelyi tévhitem, amit most már merek tudatosan és őszintén kezelni.
🏃♂️ A hosszútávfutóké a jövő
Sokáig hittem, amit otthonról hoztam: a hűség egyenlő a sikerrel. Mindenáron kitartani, türelmesen beállni a sorba.
Ma már tudom, hogy az agyam nem így működik. Nem a hűséggel van baj, hanem a változás hiányával, a megragadással, a beleszürküléssel. Nem szeretek ugrálni, de ha hosszú ideig nincs lehetőség a fejlődésre és új kihívásokra, akkor dopamin hiányában elsorvad a motiváció.
🎭 Nem kell a színház
De igenis: ki kell hangosítani a kollégáknak, hogy ez mit jelent. Nem azért, hogy sajnáltassam magam, hanem mert senki nem fog helyettem edukálni.
Nem vagyok jó meeting minutes adminisztrációban, az open office-ban néha kizárom a külvilágot, hogy tudjak fókuszálni, és a corporate üzeneteket sem tudom szenvtelenül továbbítani. Ellenben gyorsan átlátom az összefüggéseket, felismerem a mintázatokat, rendszerben gondolkodom, empatikus és könnyen kapcsolódó vagyok.
🔥 Ne akadékoskodj
De, kell az őszinte beszéd. Ha nem mondhatom el a véleményem, vagy le akarják tolni a torkomon az igazságtalanságot, elhidegülök.
Nem azért, mert az én akaratom az egyetlen, hanem mert akkor érzem magam partnernek, ha meghallgatnak. Mert hiszem, hogy mindenkinek szerepe van a fejlődés elősegítésében. Az autokrata, mikromenedzselő környezet pedig teljes eltávolodást eredményez: ha elnyomják a lendületem, az intuícióm, és megfosztanak az önállóságtól, akkor nincs értelme folytatni.
Ha mindezek nincsenek tisztázva, akkor marad a „nagy potenciál lenne” doboz.
Minden neurodivergens más, mindenkinek más a sztorija. Ez a három tanulás a sajátom, és nem általános érvényű tanács.
👉 De valami általánosítható: erről beszélni kell. Megérteni, hogy a neurodiverzitás nem egy választott állapot, és empátia nélkül nem lehet a helyén kezelni. Mert itt nem működik a „szedd össze magad”, a „ne picsogj”, a „más is kibírja”. És nem az akarathiány miatt. Ahol ezt belátják, ott sokat profitálhatnak.
Sokak szerint munkakeresés időszaka nem az önazonosság ideje, mert kockázatot hordoz. Szerintem viszont a lehetőséget. 🌱 Szóval mikor, ha nem ilyenkor…?
